"Nézd el majd, ha néha bántalak, nem számít, csak múló hangulat."

"A férfiak csak fájdalmat jelentenek, kudarcot, szenvedést és azt az érzést, hogy megállt az idő."

"Csak a szerelem eleven elemem, valahol elveszett, veszettül keresem."

"Kezemet nyújtom, kérlek, ismerj fel, értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el. Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz, ha választanod kell, kérlek, engem válassz."

"Nem vagy őszinte és inkább játszol, hátha nem látok, de közben hülyének nézel, és ez az, amit a legjobban utálok."

"Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani: emlékszem, volt egyszer egy barátom."

"Néha igazán hallgassunk a szívünkre, tudom, ez veszélyes, de kockáztassunk."

"- Mi lenne, ha kitörölnéd a fájdalmat?

- Nem akarom kitörölni. Bármennyire is rossz, szükségem van rá. Ez tesz azzá, aki vagyok."

"Rólad szól minden reggel, hozzád vezet minden út. A világ nélküled már semmit nem jelent, a világ nélküled, meghalt a szó és a csend."

"Nekem új az, hogy látom, hogy semmit nem tudok. Jó lenne már végre valami olyan, ami biztos, hogy én vagyok."

"Annyira azért nem jó az élet, mint amennyire reklámozzák."

"- Hazavihetlek?

- Egy emelettel feljebb lakom...

- Hazakísérhetlek?...

- Ez valami Y-kromoszómás dolog, nem? A férfiak csak akkor érdeklődnek valaki iránt, ha az levegőnek nézi őket."

"Elengednéd még
kapaszkodik beléd - hogy
ő lökhessen el."

"Az, hogy nem lehetünk együtt, nem azt jelenti, hogy nem szeretlek."

"Telnek a napok, az évek, én mindig ugyanúgy remélek. Főszereplő leszek a filmben, elmegyek egyszer, messze innen!"

"Minden olyan, mint rég azon a képen, csak már nem beszélünk annyit, csak már nem neked mondom: nem rólad szól és nem ér annyit az egész. De azért minden olyan, mint rég, csak már nem beszélünk róla. Tudod, elmúlt az az óra, de a válasz ott van rá."

"Már olyan régen együtt vagyunk és érzem, nem szeretsz annyira most már, mint régen. A láng elaludt, a szenvedély sem hajt, úgy tűnik, hogy kerülsz, a szerelem meghalt."

"Mindenki egy törtszámhoz hasonlít. A számláló azt mutatja, hogy valójában miféle ember, a nevező pedig hogy mit képzel önmagáról. Minél nagyobb a nevező, annál kisebb a törtszám értéke."

"Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek, mintha az volnék."

"Még hallom a hangod, érzem az ajkad, az illatot, ami tegnap volt rajtad."

"Ahány ember ismer, annyi változatban létezem."

"Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog."

"Kiállnál-e mellettem, ha a világ ellenem fordulna, ölelnél-e engem az utcán esõben csókolva?"

"Holnaptól nem érdekel már a folytatás, hogy mi az ábra, s miért hazudsz, mint a vízfolyás. Holnap már nem érdekel, mit mondasz nekem, s nem akarlak látni már többet, azt hiszem."

"Itt hagytál büszkén, itt hagytál egyedül, ne haragudj, hogy az vagyok, aki menekül."

"Hidd el, maradnék, ha nem fájna minden lélegzet, én maradnék még önmagam, de nem látok benne értelmet. Mert ugyanabban a világban élünk, egymás mellett, mégis egy világ taszít el tőled egyre messzebb."

"Valahol létezel, valahol én is, valamit kérdezel, valamit én is, néha vágy van benne, néha remény is."

"Jöttél, jöttem, találkoztunk, így történt, de végül mégis tovább vitt az út: megint egymás nélkül."

"Everything will be okay in the end. If it's not okay, it's not the end."

"Mi lányok mikor hazaérünk...

A kiegyenesített hajunk összefogjuk. A sminkünket lemossuk. A hamis mosolyt eltüntetjük a szánkról. A vadonatúj ingünket levesszük, és helyette a kényelmes pulóverünk vesszük fel. A csőszárú farmerünket melegítőre vesszük át. A bokazoknit a térdig érőre lecseréljük. Mikor hazaérünk... nem ismernél meg minket."

"Melyik a nehezebb? Kimondani, hogy szeretlek, vagy azt, hogy már nem?"

"Az ember azt szidja, akivel törődik."

"Olyan parfümöt szeretnék, mely azt sugallná a férfiaknak: takarodj a pokolba!"

"Megváltoznék. Hát nem érted? Szeretném... De te nem akarod, egy pillantás, mintha te is éreznéd... De nem. Ez csak a látszat. Elfelejtettél."

"Arra megyek, merre a szívem húz. Ha nem tetszik, viszlát, arra van az út."

"Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel, hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel."

"Veled ébredni, veled álmodni, veled szárnyalni, neked létezni..."

"Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ő helyében hazudnánk."

"Csak én gyorsítottam fel mindent, ő még ott tartott, hogy jó barátok vagyunk."

"Örökké: ez alighanem azt jelenti a szerelmesek nyelvén, hogy bármeddig tartson is, téged sosem felejtelek el."

"Anyukám vattacukor volt, apukám plazma tévé, és jöttem én: a nagyképű cukorfalat."

"Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki."

"A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk."

"Mit nem adnék, hogy még egyszer átélhessem azt a hihetetlen pillanatot, amikor rám nézett, és én megteltem élettel."

"Semmi nem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj."

"Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni, őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?"

"Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled."

"Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak. Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy."

"Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd, kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál."

"Ha a szívem a szíveddel dobban, kicsi ablak nyílik álmomban. Veled elmennék, velem elbújhatsz, sose voltál, mindig vagy."

"Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap...
Nélküled semmi vagyok."

"Minden pillanat egy íven körbe jár. Ami volt, az volt, most már előre menni kell. Ha el sem kezded, gyorsabban lejár, de ami még hátra van, az most kezdődik el."

"Ráébredünk, hogy a kalandok vagy élmények, amelyek azelőtt felkavartak, örömmel vagy szomorúsággal töltöttek el, immár hidegen hagynak. Úgy tűnik, mióta a szeretett lény eltűnt az életünkből, nem igazán vannak érzéseink... Eszünkbe jut, vajon érzékeinknek ez a kábultsága nem végleges-e? A szerelmi bánat többi eleme természetesen lassan elcsendesül, már nem fáj a hiány."

"Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre."

"A világomban széppé teszel mindent."

"Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön."

"Nem hiszek már a szemnek, szépérzéknek, türelemnek, ölelésnek, részegségnek..."

"Mert te vagy, kit féltek én, és a másik féltekén, hancúroznék veled én, a boldogságnak kék egén."

"Csak sajnálom, hogy hittem a sok jó szónak, és azt, hogy reméltem, minden rólunk szólhat."

"Gondolatok, melyek teljesen összezavarnak, azt hiszem, szeretlek, de már nem annyira akarlak."

"Fesztelen féktelen, vidáman védtelen, harsányan harsogó, lángolón lobbanó, szertelen száguldó, bohéman bánkódó, lehetnék megható, de nem ez a mérvadó."

"Talán először, talán utoljára, talán soha többet, de most elmondom: szeretlek téged!"

"Rendkívüli jelenség vagy: mikor feltűnsz, kiakasztasz, mikor nem látlak, hiányollak."

"Engem megbántani? A bokszolónak egy idő után nem fájnak az ütések."

"A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret és mindig tönkremegy..."

"Ha nem fognám fel tréfásan az életet, most sírnék."

"A szerelem gyönyörű dolog. De az egyiknek mindig túl soká tart. A másik aztán ott marad ülve, és a semmibe mered. Néz, mint az őrült."

"Több, mint barátok, kevesebb, mint egy pár."

"Padlóra küldhetsz, de ha felállok... Fuss!"

"Attól, hogy valakinek nincs kirakva, hogy "kapcsolatban", lehet, hogy van valakije. Rád sincs rád írva, hogy "lotyó", és mégis az vagy."

"Ha az élet hátat fordít neked, csapj a seggére és futás!"

"És olykor csak azt látom, hogy nem is szeretlek úgy, igazán. Csak figyelni szeretlek sötétben téged, csak ez a szép, csak ez az egészben."

"Életed legjobb napja is egy reggellel fog kezdődni."

"Nekem nem te hiányzol. A pillanatok, amiket együtt megéltünk. A tudatod kell. Nem te."

"Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod, az indokod, hogy miért legyél a szerelmem. A szívem ezekért a pillanatokért lélegzik."

"Mindent látok a szemedben, hogy játék vagyok már csak a kezedben. Mondd, miért csak az a jó, ami nekem fáj, pedig más voltál, velem más voltál."

"A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el. Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell."

"A semmiből jöttem, és győzni akarok, nem én akartam ezt, de most már maradok, és nem hagyom, hogy eljátssz az életemmel, azt nem hagyom, mert leélni énnekem kell."

"Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény. Van, akinek szép, és van, akinek kőkemény!"

"Te könnyezel a költők bánatán,
És eltűnődsz a szónok mondatán.
Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel,
Csak azt nem, ami egyszerűen szól:
Én szeretlek!"

"Nézd, én gyűlölöm, ki engem sírni lát,
Én eltemetném mélyen, amit érzek.
Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák.
Ők úgy maradnak állva,
Ahogy éltek, s éltem."

"Nos, hát mégis nélküled múlik el az életem, pedig a fontos dolgokat még nem mondhattam el, szavaim fáradt nyilak, földre hulltak az útjukon, s amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom."

"Úgy érzem, kár volna szólni. A csend úgy is elnyel mindent."

"Mindig arra gondolj, hogy a nagyon szeretlek kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy: én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz."

"Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban. A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott."

"Remek színdarab: magad alkottad, magad rendezted, velem játszottad."

"Küldtem egy levelet, a témája :"Csak Mi Ketten!" A feladó én voltam, de a címzett ismeretlen."

"Nem akar a szíved, és nem akar az eszed, nem néz a szemed és nem ölel a kezed, nem figyeled már, mit üzenek többé; csak játszani jöttél."

"Lehetnél másé talán vagy mindenkié, az enyém biztosan nem vagy. De, ha az öledbe bújok, nem érdekel az sem, hogy volt-e tegnap."

"Köszönöm, ha ott leszel, és köszönöm ha ott voltál. Köszönöm, ha értesz, és köszönöm, ha megértesz, hiszen te voltál a szereplő minden egyes mesémhez."

"Úgy zuhant rám most a csend, hangzavar van, csak a szívem néma bent. Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek, ezért nem mondom el senkinek."

"Vajon számít az, hogy nekem számítasz?"

"Nem kellett volna hagynunk a sok-sok árulást, miért hitted azt, hogy jó lesz helyettem bárki más?"

"Hiányzik a hangod, hiányzik a lényed, hiányzik egész tested, hiányzik tényleg. Bárcsak itt lennél, s nem szenvednék már, bárcsak azt mondanád, itt várok rád."

"Számos közös vonásunk volt. Én szerettem őt és ő is szerette magát."

"Mindig sós íze van, ha az ember elveszít valamit."

"Ha miattad megvaltozik valaki, az nem az érdemed, az a szégyened, mert nem tudtad úgy szeretni, amilyen volt."