"Pont te, pont velem, pont most, pont ebben az élethelyzetben. Pont akkor, mikor pontosan tudom, hogy az életem, egy ponton megrekedt. Pont mikor nem kéne, pont nem ilyet kerestem, pontosan érzem, hogy nem helyes. De pont a te szemed, viharának villámja, pont az én kiéhezett szívembe csapott bele, pont akkor, mikor egyáltalán nem vágytam erre. Pont akkor, pont úgy, ahogy én azt szerettem volna, mert már ezerszer megálmodtam. És te, pont a legtitkosabb álmaimat, valósítottad meg, és most már, pontosan tudom, hogy visszavonhatatlanul beléd szerettem... pont."

Zalabai Hajnalka