"Megmérgez a hangja, pont ezt akarja,
Érzéseit mégis eltakarja,
Ellök magától, lehetek bárhol,
Bármi is történt, ő engem vádol.
A fájdalom gyengéden átkarol.
Áthatol szívemen, széttép egy érzés,
Ő ezt élvezi, többé nem kérdés.
Őt az élteti, ha könnyeim látja,
A mosolyom az, ami igazán bántja..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése