2011. január 28., péntek

"Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól.
Még át is ölelsz ez a perc enyém,
Átjár a boldog remény.
Egy édes tánc, egy furcsa bús románc, egy könnyes búcsúzás.
Nincs folytatás.
Itt állsz, és vársz még. Én is várok rád.
Úgy fáj, a szívembe tép.
Százezer féltés, bár ölelsz ma még.

Úgy fáj hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt az álom, de mond hova ment?
Most még, még itt vagy, és ez a perc oly szép.
Ma még, most még, most még.
Mi várhat még rám, ha messze mész, csak kín és gyötrődés.
Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end.
Szép volt, de nagyon fáj most ez a csend.
Itt álltunk közel, volt sok boldogság.
Itt állsz még vársz, de nincs tovább."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése