"Egyszer volt, hol nem volt... van...

Mi nők - titkolva vagy titkolatlanul - még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk a szőke herceg fehér lovon (vagy a fehér herceg szőke lovon?), és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van akinek eljön, van aki csak azt hiszi, de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek... Akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi... csak béka marad. Én is csókolgattam a békát, és az maradt...

Jöttek hercegek fehér lovon... volt amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem... volt amelyik le sem szállt a lóról... volt amelyik leesett a lóról... a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval...

Részemről, ha legközelebb jön a herceg egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkább megtartom a lovat... jobban járok!

A békát meg csókolgassa akinek van hozzá gusztusa!"