2011. január 6., csütörtök

"Egyszer mindent megtettél azért, hogy láss, halld a hangom, megérinthess. Most pedig úgy teszel, mintha sosem kellettem volna. Tudom. Tudom, hogy önző dolog azt várni, hogy te is olyan szomorú legyél miattam, mint amennyire én miattad. De legalább megvígasztalna a tudat, hogy egyszer tényleg sokat jelentettem neked. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése