"Csak egy újabb hír volt a sok között,
Hogy egy jó arc végleg elköltözött,
Pedig nem akart menni, én megesküszöm,
Csak átlőtték, átlökték a küszöbön,
Őt is, mint sok ezer mást,
És nem magyarázták az őrült húzást,
Jöttek, lőttek ez volt a dolguk,
Állati ösztön, az emberi sorsuk.
Mit mondjak, bénák a szavaim,
Ütni kéne egy nagyot most valamin,
De nem lesz jobb, megmarad a sokk,
Semmit se tehetek, ez nem túl sok,
Hát mondok egy imát, gondolok Rád,
Itt maradsz velem egy életen át,
Mert emlékszem most is mindenre,
Úgy néztem Rád, mint Istenre!"