"Ami rég volt, elmúlt, és már nem is fáj,
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már.
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz,
Ugye nem csak ennyit ért?
Az őrült vágy, az érintés, ami mindig elkísért,
Bújj hozzám egyszer még!
Gyere, mondd, hogy van remény,
Veled együtt újra kezdeném."