"Szórd féltett kincseid szét, hogy szíved lángja másnak is égjen
Túl nagy kint a sötét, hát légy te a napfény mától az égen
Mondd mire vársz, mondd miért félsz, a pillanat van, csak ennyi az élet
Nincs, ami volt, nincs, ami vár, itt és most kell élned"