"Egyszer hinnünk kéne,
Azt, hogy nincs még vége.
Látod, érted újra itt vagyok,
Miért vagy mégis büszke.
Látod, így megy tönkre,
Minden, és mégsem indulok.

Rohanok a hosszú éjen át,
Figyelem a félhold halk szavát.
Ő az, aki mindig Téged néz,
És elmondja, hogy nélkülem még félsz."