"Arcomon szűnni nem akaró fájdalom.
Szívemet remegő kezekkel átadom.
Dobog, dobog, csakis érted,
Noha Te, ezt sosem kérted.
Nem léteztem, soha nem is fogok,
Életem órája már rég nem forog.
Árnyékként jártam a világban,
A sötétség peremére kiálltam.
Lenéztem, nem volt bennem félelem,
Nem számít már sem szívem, sem életem."