"Amíg lélegzel, addig harcolni is tudsz! Csak akkor győznek le, ha hagyod!"

‎"A definition of love?

It’s like whisky: it warms you inside, it burns your lips, it makes you to desire more, but if you exaggerate it hurts."

Jackson Rathbone

‎"Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha őt elveszted, nem marad semmid."

"Sétálok veled, rajtad az agyonhordott farmered és az a mosoly, ami képes ezt az egész várost derűsebbé tenni..."

"Van szívem, csak az élet megtanított arra, hogy takarjam el, ne mutassam, mit érzek, ne lássák, ha vérzek..."

"Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled..."

"Szerelem nincs fájdalom nélkül" - mondta a nyuszi, és átölelte a sünit."

"Just because I don’t care doesn’t mean I don’t understand."

"When destiny calls you, you must be strong!"

"Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom."

"Mivel embernek születtél, jogod van gyengeségedhez. Okod van rá, hogy aggódj, vagy sírj, ha bánat ér."

"Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk."

"Rengetegszer kaptam döfést, szúrást, verést és egyéb sérülést. De egyik sem járt a közelében sem annak a fájdalomnak, amit most éreztem, amikor láttam a száját arra a másik szájra tapadni."

"Fiú: Szeretlek!
Lány: Ezt azért mondod, mert még nem találkoztál a barátnőmmel. Ő sokkal csinosabb mint én... Épp mögötted áll.
A fiú hátrafordul, és azt mondja: De hát nincs is itt senki!
Lány: Tudod, ha igazán szeretnél, nem fordultál volna meg..."

"Azt mondják az igazán jó dolgokra megéri várni. Remélem tényleg."

"Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb..."

"Tedd meg, amit most tudsz! És felejtsd el, amit nem tettél meg akkor!"

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

"Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént."

"Alig félméternyire álltunk egymástól, és mégis, mintha ezer mérföldnél is szélesebb szakadék tátongott volna közöttünk. Néha hiába gyalogolsz napokon, órákon át, még ezt a félméternyi távolságot sem tudod leküzdeni, mert vannak olyan szakadékok, amiket csak agymódosítással lehetne átugrani. Azaz sehogy. Csak álltunk hát a kettőnk közt kavargó értetlenség-, fájdalom- és szerelemkatyvasz felett."

Laurell Kaye Hamilton

"Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el."

Becca Fitzpatrick

"Képzelt képzeleteddel képzelem,
- mint valaha - hogy együtt vagy velem;
de szörnyeteg játék ez, kedvesem:
vacog a "Van-Nincs", hisz gúny, jéghideg-zord,
tűz a "Ha lenne", lángpallosu mennybolt
a "Lehetett volna", s pokol a "Megvolt!"

"De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja."

"Néha, kevés egy élet... Néha, elég egy perc..."

"Csukott szemmel! Álmodni jó!
Ott nem hazug a szó.
Ott még él a remény.
Ott még bármi lehet az enyém.
Mikor ébren vagyok, félek,
De bocsánatot nem kérek.
Ez az, mi én vagyok,
És hiszem, hogy lehetőséget kapok,
Hogy megmutassam, mit érek.
Erről az útról, le nem térek."

"Mindig csak kelet és soha nem nyugat,
Te vagy az, ki mutatod az utat.
Az álom még néha dereng,
És van úgy, hogy egy új világot teremt."

"Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen..."

"Kacagni nehéz, sírni könnyebb:
Mikor én nagyokat kacagok,
Dermedten menekülnek
Szívembe vissza a könnyek."

"Egyszer eljön majd a nap,
mikor egy rövid perc alatt,
elhagyom a széttört álmokat."

"Meg kell értened, hogy vannak dolgok… amiket nehéz elfelejteni."

"A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam."

"A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága."

"Vajon van-e élet az álmok után?"

"A cselekvés maga a jellem. Ha sosem tennénk semmit, senkik se volnánk."

"Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy."

"Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg."

"Egy dolgot akarok - mindent!
Tudod jól, az áldozat nagy.
Egy dolgot akarok - mindent!
De ami igazán kell, az te vagy!"

"Én fáradt volnék, s megyek,
járok,
én türelmetlen lennék,
s várok,
én gyáva volnék, s mégsem
félek,
test voltam, s lettem érted
lélek."

"Tudom, nincsen véletlen, hogy meg van írva a sorsunk,
Szóval te és én a jó időben,
a legjobb helyen voltunk."

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."

"Idős korban az emlékeknek olyan értékük van, mint fiatal korban az álmoknak."

"Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani."

"Amíg álmodunk, addig olyan, mintha valóságos lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk."

"Mint hó a földről, olvadunk.
Föld vagyunk csak, mit otthagyunk."

"Azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..."

"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem."

Marilyn Monroe

"Lásd annak, amivé válhat, s azzá válik, ami lehetne!"

"Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád,
Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet."

"Bár közel vagyunk egymáshoz,
úgy érezzük, mérföldek választanak el."

"Nem, nem, sohasem!
Dafke! mondom néha ezt.
De szép lassan felébredünk,
Majd büszkeséget elteszünk
és mind bevalljuk: szeretünk."

"Boy: I think we should just be friends...
Girl: Why? What did i do wrong?
Boy: It's not you, it's me."

"A fiúk becsülete olyan kincs, mi el nem vész, mivel nincs. A fiúk, mint a köd jönnek, mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek. De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja. És aki egy évig tud szeretni, azt Múzeumba kell helyezni, És föléje ezt kell jegyezni: „Ezt embernek lehet nevezni"."

"A parfüm egy olyan tárgy, melyet nem fújhatsz másra anélkül, hogy magadra ne fújnál néhány apró cseppet belőle..."

„S csüggedten érzem, hogy semmi és senki nincs olyan messze a világon egy embertől, mint egy másik ember.”

„Egész életemben vártam Rád, hogy elhozd nekem a tündérmesét. Értelmetlen álomvilágban éltem.”

"Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket, de mindannyian arra vágyunk, időt hogy talpra álljunk, időt hogy felnőjünk. Időt hogy felejtsünk. Időt!"

Grace klinika

"A földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam..."

"Egy okos nőnek milliónyi született ellensége van: minden ostoba férfi."

„Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam.”

„A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.”

"1 imád 100 gyűlöl, 100 imád 1 gyűlöl. Melyik a jobb? Ha 100 gyűlöl és 1 erőt ad az élethez, vagy ha 100 imád és 1 gyűlöletébe belehalsz?"

„Bolond voltam, hogy beléd szerettem. De mégis. Imádtam bolond lenni!”

"Amelyik hapsi nem esik hasra a nő előtt azt el kell gáncsolni."

"Az ember 100 dolgot akar; 89 és felet megkap. 9-et megszerez. Felet befejez és abba az egybe hal bele, ami nem lehet az övé!"

„Szeretném, ha én lehetnék magyarórán az ihleted, töri órán az emléked, nyelvórán a kiejtésed, tesi órán a mozdulatod, matekórán az ismeretlened, fizikán a képleted, földrajzon a vágyad, rajzórán az ecseted, biológiaórán a ...”

„A nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket, én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább.”

"SÍRSZ; mert nagyon fáj, ami történt,
VÁRSZ; hogy visszatérjen, akiért megtörtél
FEKSZEL; párnák között könnyekkel,
ALSZOL; magány közt a sötétben
ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,
KELSZ; úgy h még mindig egyedül élsz
REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,
CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.
ÉLSZ; úgy hogy már nem szeret,
HALSZ; mert úgy érzed jobb lesz így neked."

"Egy újabb átkozott szerelmes dal... arra emlékeztet, hogy mit birtokoltunk, és mit vesztettünk el."

„Együtt alszunk el, együtt ébredünk, egymás mellett markunkban tartjuk életünk, néha sírunk, néha nevetünk, néha örülünk, s néha szenvedünk, de összeolvad lassan az életünk, mert együtt alszunk el, és együtt ébredünk.”

„Olyan ez az érzés, mintha szárnyakat adnál nekem, de azt mondanád, hogy tilos repülnöm velük."

„Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek – jók vagy rosszak - mindig könnyeket csalnak a szemembe, és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.”

„Képzeld, az orvosok se tudják gyógyítani a bajom! A baj az, hogy a szívem máshogy ver, mint kéne. 99.9 százalékban érted dobban minden nap, minden percben és minden másodpercben. A maradék 0.1 százalék a reményért kalimpál!”

"Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál, s azok, akik Mi együtt voltunk!"

"Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem..."

„Azt mondják, szállj, de valami visszahúz, azt mondják, járj, de az élet földbe zúz, azt mondják, álmodj, de a valóság kísért, azt mondják, szeress, ha gyűlölnek is ezért!"

"Attól féltem, hogy ha túl közel engedem magam hozzá, akkor még közelebb akarnék lenni… "

"Olyan volt, akár egy magányos angyal, amely lebegve járt a föld fölött és nevetett az örömtől, amiért repülhet, de közben sírt az egyedüllét miatt."

"Végtelen táncot táncolunk ketten... ez a Miénk!"

„Fázok… szükségem van a szemeidben égő tűzre!”

„Menny. Pokol. A pokol tornáca. Senki nem tudja, hova tart. És azt sem tudja senki, hogy mi vár rá, ha odajut. De egyvalamit tudunk, teljes bizonyossággal: hogy vannak pillanatok, amik máshová repítenek. Vannak mennybéli pillanatok a Földön. Egyelőre talán csak ennyit kell tudnunk.”

Grace klinika

„Lehet egy dal... egy ritmus, vagy zaj... egy árva hang... egy jel... a zene az kell, mert körül ölel... és nem veszünk majd el...”

"Keress valakit, aki elhiszi, hogy a nap is érted kel fel!"

Juno

"Mindenki találkozik egyszer élete emberével, de kevesen ismerik fel időben."

Gina Kaus

"Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel."

"- Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."

Wass Albert

"Tudod ha egyszer elfutok, akkor csak azt akarom látni, hogy érdekellek-e téged annyira, hogy utánam fuss!"

"Minden láthatatlan már,
de így is megtalállak talán.
Mégis visszaindulnék
nem számíthat a messzeség.
De ott a láthatáron túl
biztos lesz egy másik út;
az majd elvezet hozzád."

"Egyre jobban fúj a szél,
Lassan elsötétül az ég.
Halkan száll a szürke por,
Vihar jön a távolból.
De ott a felhők oldalán
Néhány kósza napsugár
Mutatja merre menjek én."

"Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen õrzöm,
Az enyém, csak az enyém."

"Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó."

"Ha akartam valaki lenni,
csak érted volt.
Próbáltam mást keresni,
csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem?
Csak nézlek, csak nézlek,
hogy mondanád tűnjek el,
tűnjek el, végleg."

"Te nem érzed ezt a kínt,
nem voltál féltékeny soha!
Nincs benned semmi küszködés,
ha egy másik ér elöbb oda."

"Szívem zenedoboza magát kinyitni még képtelen,
Bezárva hallgat benne pár kósza érzelem."

"Szerelmem még zakatol az eltűnt szavak vágányán,
Mondd, hogy te is így érzed és halálomig várnál rám."

"Mikor felkel a nap, sírva megébredek és várom,
mikor lesz újra éjszaka, hogy folytatódjon az álmom."

"Én szerettem azt, akit nem szabad,
És vártam arra, ami elmarad,
És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt.

De bevallom, nem lettem boldogabb,
Ha elhittem érthetetlen dolgokat,
S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt."

"Én úgy táncolok, ahogy a világ akarja,
De ha velem vagy, könnyű a tánc."

"Kénytelen voltam színlelni
A mosolyt, a nevetést, életem minden napján.
A szívem nem törhet össze,
Mert már a kezdetnél sem volt ép egész."

"Ha elfelejtesz, sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem."

"Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat."

"Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe?
Azt mondjátok: ”ne menj el”, és mégsem álltok ki mellettem."

"Ne csak nézz, láss is, ha mélyre ásnál
Rájönnél, hogy nem az a lényeg, hogy jobb légy másnál."

"Mindig csak egy álom maradsz,
Szívembe nem hozol tavaszt.
Nem fogod két kezem,
Nélküled üres az életem."

"Hiszek, remélek és félek,
Szívemben még nincsen vége a télnek.
Noha rájöttem, hogy még dobog,
Szeretni még tudni fogok?
Remélem és hiszem, hogy igaz,
Hogy nálad még rám talál a vigasz.
Életem neked adom,
Szívemet a kezedbe rakom,
Ne törd össze, kérlek!"

"Sokszor ábrándoztam még ébren is rólad,
arról, hogy egyszer majd rólunk szól a holnap.
Játszottam egy számomra édes gondolattal,
Naponta gondoltam rád hódolattal!
Átkozom az érzést mi bennem dúl,
lelkem és szívem könnye lassan hull.
Okkal érezhetsz gyűlöletet és mást,
Mégis azt kérem, hogy az álarc mögé láss!"

"Miért teszed ezt velem?
Imádod hol fájdalom terem.
Érzéseid igazak nem voltak
Remélem soha többé nem hallok rólad.
Te dobtad el, ki téged szeretett,
Ki örült, ha veled lehetett.
Szívét elvitted magaddal örökre,
Seb marad a helyén örök időkre."

„Egy kósza aszteroida miatti félelemből előbb eszed a desszertet, mint a főételt... oké. Egy nyilvánvalóan vonzó srácnak csókot adni, mielőtt beszállnál egy vadidegen mellé egy taxiba, hogy nekivágjatok New Yorknak éjszaka... az nem oké.”

"Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset..."

"Szerettem? Szerettem, így igaz,
De ma már nem tudom mi az.
Könnyes lesz a szemem, mikor néznem kell,
Ahogy könyörtelenül játszol a szívemmel."

"Láttam már az életből eleget,
szenvedtem sokaktól vérző sebeket.
Úgy érzem hitem rég elveszett,
rég meghalt mi bennem egykor létezett."

"Arcom ragyog és ragyog,
kimondhatatlanul boldog vagyok.
Mosolyom az égig ér
és tőled újabb csókot kér.
Szemem ragyog és nevet,
szívem csak téged szeret!"

"A boldogság csak múló pillanat,
Tova száll és nem marad!
E pillanatért szívedet adod cserébe,
Mit remegő kézzel teszel a másik kezébe,
És aztán darabokban kapod vissza,
Nem tudod, mi a boldogság titka,
És nem is tudod meg soha,
Mert minden pillanat elszáll tova.
A boldogság csak múló pillanat,
Tova száll és nem marad!"

"Hittem, hogy szeretsz.
Hittem, hogy velem boldog lehetsz,
De csalóka volt a kép,
Mi szívemből egy darabot kitép.
Ábránd volt az egész,
És most nézem, ahogy tovább lépsz."

"Pillantásától olvad a szív
Azt várod, hogy mikor hív.
Tudod nem lehet igaz ez az álom
Te mégis azt várod, hogy valóra váljon.
Imádkozol, hogy találkozhass vele,
Naponta a képzeleted vele van tele.
Számodra Ő egy rejtély,
Olykor reményed mégis csekély.
Noha hiszed, ha nem adod fel,
Semmi sem lehetetlen."

"Ragyogó égen, ragyogó csillag
Odafent ragyog és vissza nem pillant.
Bálványként imádják sokan
Ezrek elől rohan.
Ragyogó égen, ragyogó csillag
Talán soha nem lel vigaszt."

"Mit várnak tőlem? Azt hogy nevessek.
De előbb, választ kell, hogy keressek.
Hogy hol lelem, nem tudom,
És lehet, hogy ebben elbukom.
Kedvem lenne ordítani,
És arcomat az ég felé fordítani,
És kiabálni, kiabálni, hogy miért?
Nem érdemes már élni, ha nincs kiért."

"Régóta várok rád,
De csak álom már.
Elvitted szívemet,
Megtudtad mit rejteget,
Helyén csak seb marad,
Kezedben megszakad,
Ránézel könnyes szemeddel
És remegő kezeddel,
Megfogod kezem,
És most én magam teszem
Szívemet kezedbe,
És te átölelsz remegve,
És a fülembe súgod
Hogy már régóta tudod:
E két szív örökké már csak együtt dobog."

"Ő egy számomra kedves ember,
Így kívánom neki szeretettel,
Hogy valóra váljanak álmai
És teljesüljenek vágyai.
Ez egy különleges nap,
Ma sok kedves szót kap,
Így én is csak egyet tehetek,
Tiszta szívemből kívánok Neked:
Nagyon Boldog Születésnapot!"

"Túl közel, s mégis túl távol
Ha veled vagyok, lehetek bárhol.
Nem számít csak egy dolog,
Szívem egyre hevesebben dobog.
De hiú ábránd, mit kergetek,
Én ebben a harcban nem nyerhetek.
Egyedül vagyok, nélküled kell élnem,
És nem lenne szabad félnem.
De mégis rettegek, hisz egyedül vagyok,
És egy újabb esélyt már nem kaphatok."

"Van az úgy, hogy senki sem vár.
Van az úgy, hogy az élet bizony fáj.
Van az úgy, hogy egyedül vagy.
Van az úgy, hogy mindenki magadra hagy,
De neked akkor is menned kell tovább.
Hinned kell, hogy léteznek még csodák.
Hogy létezik egy hely, mi vár,
És eléd új lehetőségeket tár.
Hol újra önmagad lehetsz,
Hol új barátokra szert tehetsz.
Hol nem az számít, honnan jöttél,
És utat magadnak, mily nehezen
törtél.
Ott csak az számít, mi szívedben rejlik."