Wass Albert: Hulló csillagok

Egy égő csillag száll keletre,
útja ezüstös lángban ég;
távolba tűnt... szikrázó útja
már nincs sehol, már újra kék.

Ha lelkünkben lehull egy csillag,
nyomában égő seb akad,
de vér-rubinból fényes útja
örökre fáj a fény alatt.

[Szintén egy másik örök kedvenc...]